Országos lapok 2
Henry REICH

Nem minden víz ásványvíz.

Az ásványvízről és a sópótlókról.

A helyettesítések és a különféle megszorítások korszakát éljük. Időnként olvasunk az újságokban különféle riportokat, amelyekből kiderül, mit és miből cserélnek ki külföldön. Más országokhoz hasonlóan nálunk is gyártanak különféle helyettesítő anyagokat, többnyire külföldről behozott árukra, ami nemzetgazdasági okokból üdvözlendő.

Teljesen más a helyzet azonban a helyettesítők és termékek gyártásával, amelyeket soha nem hoztak be hozzánk nagy mennyiségben, hanem éppen ellenkezőleg, nagy mennyiségben exportáltak tőlünk. Mint például az ásványvizeknél, amelyek helyettesítőit az elmúlt években bőven termelték hazánkban. Ezzel a produkcióval azonban nem tudunk teljesen egyetérteni, hiszen csak nemzetgazdasági érdekeinket sérti. Ma csak röviden szeretném megemlíteni az ásványvizek és forrássók helyettesítőit, valamint azok forgalmazását.

Mindenekelőtt a természetes ásványvíz helyettesítőjeként a gyárunkban előállított, úgynevezett asztali vizet említem meg. Ezeket a helyettesítőket egyre nagyobb mennyiségben állítják elő, és valószínűleg nehéz lenne válaszolni arra a kérdésre, hogy miért is gyártják őket, mert szó sincs a természetes és gyógyító ásványvizek helyettesítőinek szükségességéről. És ez azért van így, mert hazánkban teljes felesleg van a tisztán természetes ásványforrásokból. De az ár miatt sem gyártják, mert manapság sok tisztán természetes ásványvizet ugyanolyan áron adnak el, mint a mesterséges asztali vizet.

E vizek termelésének növekedése tehát csak a vásárlók tájékozatlanságának tudható be, akik a legtöbb esetben úgy vélik, hogy a palackokban, amelyekben mindig is természetes ásványvizeket szállítottak, nem lehet más, mint úgy szolgált.

Emellett gyakran előfordul, hogy az ásványvíz minőségét nem a gyógyhatás, az ásványvíz íze vagy kémiai összetétele alapján ítélik meg a vásárlók, hanem pusztán a víz csillogása alapján. A tájékozatlan fogyasztók azon a véleményen vannak, hogy minél több gyöngyszem van a vízben, annál jobb, de ez teljesen téves vélemény, mert a gyöngy mennyiségét mesterséges helyettesítőkkel tetszőlegesen meg lehet határozni úgy, hogy a vizet egyszerűen összekeverik. nagyobb mennyiségű mesterséges szénsavat .

Más a helyzet azonban a természetes ásványvizekkel, ahol hasonló manipuláció nem végezhető el, mivel ezek a vizek természetes szénsavat tartalmaznak. A különbség a két sav között az, hogy az első, mesterséges, nyomás alatt belenyomódik a vízbe, aminek következtében az üveg kinyitásakor gyorsan eltűnik. Másrészt a tisztán természetes ásványvizek természetesen kötött szénsavat tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy a szénsav egy részét bizonyos ásványi anyagok kötik meg bikarbonát formájában. Lassan elpárolog, és hosszú idő után nyitott palack mellett is megfigyelhetjük nyomait a vízben.

Ugyanez van a gyomrunkban is. Ha a sav túl gyorsan szabadul fel a vízből, fennáll annak a veszélye, hogy a radikális folyamat a gyomor csökkenését, növekedését vagy kitágulását okozhatja. A természetes ásványvizeknél a hasonló veszély kizárt, mert ezek a vizek szénsavat és esetleg emészthetetlen maradványokat tartalmaznak a gyomrunkban, csak lassan válik le és éppen lassú folyamata miatt nagyon jó hatással van a táplálék emésztésére és esetleg emészthetetlen maradványok a gyomrunkban.

Valószínűleg sokan tapasztaltatok éhséget egy-egy ásványvíz elfogyasztása után, ami éppen a természetes ásványvíz és az ezzel járó jó emésztés eredménye. Ennek ellenére nem akarom azt állítani, hogy a talán jelentős természetes szénsav tartalmú ásványvíz nem megfelelő gyógyszer erre vagy arra a betegségre. Ezt az orvosokra bízom, és még egyszer azt javaslom, hogy az ásványvizet ne a csillogás alapján kell megítélni, hanem az alapján, hogy az orvos hogyan ajánlja erre vagy arra a betegségre.

Egyéb ásványvizek, amelyek szintén figyelmet érdemelnek, az ún. radioaktív vizek. Az utóbbi időben nagy botrány bontakozott ki arról, hogy amint a víz egy része csak kis mennyiségű mache-egységet tartalmaz, már a feltűnő grafikai jelzésekkel ellátott szórólapokon, címkéken és prospektusokon is szerepel a víz erősen radioaktív elnevezés. Legjobban azonban képet kaphatunk arról, hogyan is néz ki valójában, ha a radioaktivitásukat összehasonlítjuk a valóban radioaktív vízzel, például a Jáchymov-vízzel.

Mindezek a vizek, bár radioaktivitásuk ilyen kis mennyiségben egyáltalán nem befolyásolja a gyógyulást, 40 mache egységet tartalmaz, ami minden bizonnyal tisztességes adat lenne, ha a mache egységek skáláját úgy olvasnák le, ahogyan sok tájékozatlan vásárló gondolja. százhoz.

Ezért ahhoz, hogy ezeknek a vizeknek a radioaktivitását megfelelően össze tudjuk hasonlítani, meg kell határoznunk a 600 mache-egységet tartalmazó Jáchymovská víz tartalmát. Ennek a radioaktivitásnak azonban csak a forrásnál történő felhasználása esetén van jelentősége, nem a kiküldött vízzel, mert a radioaktivitás 3-4 nap alatt eltűnik a vízből.

Ahogy a természetes ásványvizet is helyettesítik, úgy a természetes gyógyászati ​​sókat is helyettesítik. Hogy mi a különbség a valódi ásványi sók és a mesterséges sók között, arról leginkább világhírű szakemberek véleménye győződhet meg, akik szerint a természetes só utánozhatatlan, és semmilyen mesterséges sóval nem pótolható.